Nem sokkal az ősi Herman megteremtése után a három főisten, Kotsinthosz, Obamosz és Csábithosz nagy vitába keveredtek azzal kapcsolatban, hogy a diákok hogyan is élnek az iskolában, és hogy az őrzésükre kiküldött tanárok vajon nem élnek-e vissza hatalmukkal. Talán évszázadokig is eltartott volna a veszekedés, ha Obamosznak nem jut eszébe, hogy emberi alakot öltvén leszálljanak a földre, hogy saját szemükkel lássák a valóságot.
Először a testnevelés órára látogatták el, ahol szörnyülködve tapasztalták, hogy a tanár kegyelmet nem ismerve dolgoztatja a szerencsétlen diáksereget. A három isten látta, hogy ez így nem jó. Kotsinthosz ősi haragra gerjedet, testében letűnt korok energiái csaptak össze, ezredéves düh fortyogott, mint láva a kitörni készülő vulkán mélyén. A zsarnoki testnevelő tanárból egy intésre egy üveg víz és tabletta lett, a szolgasorba kényszerített diákok legnagyobb örömére. Minden diák közül a legszőrösebb, Marokbathosz az üveghez lépett, és a mítoszokból tanult titkos tudás segítségével bort készített az elemekből, majd Kotsinthosz égi parancsára megbontotta az üveget...
A három isten folytatta útját, követve a pokoli jajj-sikolyokat, és így értek el a bűzös bilogia teremhez. Ott a megátalkodott tanerő gusztustalan kínzásoknak tette ki a diákokat mindenféle gennyes szerv segítségével. Csábithosz elérkezettnek látta az időt, hogy igazságot szolgáltasson. Szeme megremegett és a hegyek megrezdültek belé, bőrén lángolt a düh, melyet még a világ keletkezésekor gyújtottak. Elméjében összegyűlt a bűn iránt érzett harag, és amikor kinyitotta a szemét. A véresszájú tanárnő hirtelen Fatimává, a kövér ázsiai guminővé és egy pumpává változott. A diákok közül Pimposz öröme volt a legteljesebb, aki nem titkolt szándékkal és kaján mosollyal nyalábolta fel a testet és a pumpát és kedélyesen a szertárba ment...
A szenvedés hangjai már csak egy helyről érkeztek. Ez a hely pedig a földi poklok legkegyetlenebbike volt, a matematika órán egyszerre két tanára szenvedés minden földi formájával megismertette a diákokat. Itt már a legnyugodtabb Obamoszban is felcsendült a harag kínkeserves zenéje. Minden lélegzeténél halk nyögést hallatott a két zsarnok, és arcuk fehérebb lett a kínzó krétánál. Obamosz felemelte kezét és a két tanár hirtelenjében lisztté, vízzé, fűvé és egyéb hozzávalókká változott. A megkönnyebbült sóhajok közepette Beszívosz az átváltozás helyszínére somfordált. Ősi praktikákkal fordult a liszthez és fűhöz, majd lassanként összeállt az égi ambrózia, és szerencsére lett elég az egész osztálynak...
Most úgy tűnik, minden lassan a végéhez közeledik - már csak egy dolog választja el őket az örök győzelemtől: a szavazatod!